Végül a centrális kanül eltávolítása egy egyszerű mozdulattal, altatás nélkül történt. Ezt nem lehetett előre tudni, úgy készültünk,hogy altatni fogják hétfőn délelőtt. Emiatt vasárnap délben bevonultunk a Madarász Kórházba (ti. gyermek sebészet nincs a Lászlóban), az altatás mikéntje is csak a műtőben derült ki, amikor Mona doktor látta, hogy mennyire mozog Julcsi kanülje. A műtőben így maximum 10 percet volt, viszont megfigyelés céljából és óvatosságból maradtunk még egy napot, Julcsi rodeózott és játszottunk a szobában, mivel nem mehettünk ki. Szerencsére sikerült megoldani, hogy elkülönítve legyünk. Szerdán otthon voltunk, ujjongva készültünk Julcsi szülinapjára. Annyira vártam ezt a napot!! hónapokkal ezelőtt erről ábrándoztam, hogy a kétéves születésnapjára már biztos otthon leszünk, egyfajta mérföldkő volt...
Julcsi egyszerűen cuki :o). Mint egy kis papagáj, szinte mindent próbál kimondani, többnyire az első szótagokat mondja, előfordul, hogy rögtön tisztán kiejti. Érdekli minden játék, szeret rajzolni, festeni, gyurmázni, babázni, főzni, lent sétálni bicajjal, járműveket nézni, kutyát-macskát-bogarat...bármit. nagyon nyitott...ma pogácsát sütöttünk, már másodszorra együtt, segít. Ő szúrta ki és szórta meg sajttal, gyurmázhatott is a tésztával, élvezi. Minden látni, tudni akar, amit csinálok (mondja is, hogy "Kukk-kukk" és nem lehet lebeszélni, nem tágít) :o)))
Csütörtökön az ambulanciára mentünk a szokásos kontroll vizsgálatra (eleinte hetente 2x kellett járni, most már kb.10 naponta vizsgálat+vérvétel), Julcsi nagyon nyűgös volt.Péntekre már értettük, hogy miért, hőemelkedése, majd láza lett. (Csütörtök este szülinapoztunk, ugyanis Julcsi 2 éves volt, és betöltötte a transzplantáció utáni 100. napot is :o)) erről egy külön bejegyzésben beszámolunk) Szóval ilyenkor szaladnunk kell a Transzplantációs Osztályra, hogy minél előbb lássa "Dodó" (persze lehetőleg Góó ;o) és elkezdjék gyógyszerezni, mivel a szervezete gyenge még. Ez egyszerűbb esetben is pár nap kórházban maradást jelent. Ugyanabban az épületben volt szobánk (Szt.László Kórház 11/4A),ahol transzplantálták és a ~4 hónapot töltöttük. Nem derült ki, hogy mitől lett lázas, lehetett magától a kanültől (a kivételnél megbolygatták a dolgokat) vagy talán "bekaptunk" valami kórokozót a Madarászban. Szerencsére két napot volt lázas, így az 5. napon hazajöhettünk. Furcsa volt újra bent, most tudatosult, hogy milyen hosszú volt az a négy hónap, már-már otthonosan érzem magam ott. Azt hiszem most kezdtem el feldolgozni a történteket, hetekig inkább csak felejteni akartam, most sok érzés/élmény előjött. Ezekről egy köv. alkalommal írok. Végül néhány benti kép:játék Apával, palacsinta királylány (Paa, ezt gyakran "rendel" tőlünk :o), és két kép a meglepiről, amit a Takács család küldött Julcsinak, köszönjük!! :o).
Utolsó kommentek