Hétfőre halasztották a központi katéter műtétet (szívközeli érbe), így 3 napot még infúzión lógva kell eltölteni Julcsinak. Többnyire bágyadt és láthatóan fájdalmai vannak. Amikor kap fájdalom csillaptítót, akkor szinte minden a régi. Kivéve a hangját, mert sokkal kevesebbet beszél, inkább csak mutogat a kiszemelt tárgy felé.
A nővérek többnyire kedvesek, de ő mindig lapos pillantásokkal veszi tudomásul, hogy újabb sóoldat vagy más kerül a "csőbe". Egy hete még az ajtó nyitására is összerezzent, mert azt gondolhatta, hogy vele fog történni valami.
Tegnap egy kedves és nagyon precíz nővérke próbált beszélgetni vele. Tényleg nagyon óvatosan próbált kapcsolatot teremteni vele. Julcsi a lapos pillantások után belenézett a nővérke szemébe és tekintetét le nem véve bal karját felemelte és határozottan az ajtó felé mutatott kinyújtott karral és mutatóujjal. A nagyobb nyomaték miatt ezt még kétszer megismételte és szegény nővérke tudomásul véve a kívánságot eleget is tett neki. Biztos vagyok benne, hogy nem sértődött meg rá (miért is tette volna). Vicces volt ezt "kívülállóként" végignézni, de nekem is hatalmas vigyort varázsolt vele az arcomra...
Utolsó kommentek