mitmond

Jó híreket kaptunk: van 11 darab neutrofil fehérvérsejt. Két napja 10 sejt volt, tegnap 30 és ma 50. Ez utóbbiból van az a 11, ami fontos mérőszám. Nekem is mást jelentettek eddig ezek a fogalmak. Vírust csak számítógépről, a sejt (vagy cell) pedig a GSM-ből ismert inkább. Ha te is csak az egyszikűekre emlékszel bioszból, akkor ideje frissíteni: hu.wikipedia.org/wiki/Vér.

Nagyon bízunk abban, hogy nem kap el semmi fertőzést és minden rendben megy a következő hetekben is.

Pár kép a hét elejéről Éva nővér jóvoltából.

Ez igazi fecskendő! Nem gagyi, kisbabának való... :o)

Fürdetés előkészítés.

 A kuka az egyik legfontosabb tárgy a box-ban. Minden rápakolható, rátapad a hűtőmágnes, tükröződik és nyílik a teteje. Persze szemét is tárolható benne...

Dr. Tóth Ágnes és egy kis beteg, Andrea (vagy ahogy Julcsi mondja: Ata), aki már kijöhet a box-ból.

Majdnem egy hónapja írtam az első részt és itt az ígért folytatás. Igaz, azóta sok történés volt már. A kórházi bentlét talán legvidámabb képei következnek 2008. július elejéről.

 A látogatók kívül rekedtek ugyan, de a jelenlétük mindig jó volt. Változatosság, öröm. Mivel minden nap tanult valami újat Julcsi, így ezt meg is tudta mutatni mindenkinek.

 Sláger volt a bajusz-növesztés is, minden formában, minden itókából.

 Két hős a tükörben. Hősök, mert mindkettőjük számára megpróbáltatás volt ez a pár hét. Főleg amikor kiderült, hogy a gyógyító anyatejet nem kaphatja a kishős. Először azt gondoltuk, hogy sok idő lesz az elválasztásra, de kb. egy hét alatt kellett megoldani. Tita hihetetlen leleményességgel sebtapaszt tett rá, így sikerült megértetni Julcsival, hogy miért nem kaphat többet. Persze így leírni nagyon könnyű, mert én csak a jót láttam (olyan édesen mondta: "Anya! Cicíí! Bibíí..."). Sajnos voltak kemény küzdelmek, amihez óriási türelemre és tartásra volt szükség Titától. Az idő nagy része viszont így telt:

 A mindennapos vizsgálatokat hűen utánozva mindenkit meggyógyít. Még nem tudja, de leginkább a mosolyával és nem a kis eszközökkel. Nagyit is mindig leveszi a lábáról.

 A vidámságot itt még fel lehetett dobni régi és új játékokkal. Később erre körülményesebben kerülhetett sor.

 Elmo is betartja az előírásokat és maszkban látogatta Julcsit. Mindent és mindenkit meggyógyít...

 Július 18-án eljött a nap, hogy az amúgy is pici hajából kiskutya legyen. Bogi nővér vágta le a haját és ő mondta Julcsinak, hogy kutyus lesz belőle. Azóta, ha megkérdezzük, hogy mi lett a hajából, akkor rámutat, összetett ujjával mutatja, hogy pici és közben mondja: Vavaa!"

Misztikusan hangzik, de a mai nap valóban a nulladik. Pontosabban egy másik időszámítás kezdete számunkra, főleg Julcsinak. Ma délelőtt kapta meg azokat a sejteket, ami a Nemzetközi Donor Hálózat segítségével jutott a Szent László kórházba. Köldökvérről van szó, aminek viszonylag hosszú a "megtapadási" ideje. A kemoterápiát jól viselte a pici szervezete, de a mellékhatások még ezután jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben.

A legkisebb fertőzés is sok gondot okozhat, ezért a fokozott elővigyázatosság. Ezt a megfigyelési időszak után otthon is tartani kell. Egy évig közösségtől távol leszünk.

Sajna az egész napos ülés és fekvés miatt eltűntek az izmok és hamar elfárad kis sétától is a box-ban. Mindent kárpótol az a mosoly, amivel fogad minket és az a megunhatatlan kirakós őrület, amit mindig úgy kezd el, mintha most rakná ki először. Mindent gyorsan megjegyez és nem lehet "átverni". A formákat gyorsan felismeri, mondja is őket (meglepő, hogy egy mutatós óra számlapjára is megtalálja a számok helyét). Van egy olyan kirakós, amiben cipőket és felsőket lehet egy maci alakra pakolni. Minden mintának megvan a helye és meg is találja mindig. Ha keverve rakom fel őket úgy, hogy egyet kihagyok, akkor is megtalálja.

A matrica ragasztás a másik "őrület". Mindent felmatricáz, amit elér. Ha elfogyott a matrica, akkor kis ragasztószalaggal pótolja. Szakszerűen, ahogy a nővérektől is látja. :o)

Bízom benne, hogy a jókedve, közérzete és kitartása megmarad a nehezebb időkben is. Most pedig itt a vacsora (pontosabban annak kiegészítése):

Talán érthető az igyekezet, amivel próbáljuk megérteni a lehetőségeket, veszélyeket. E kutakodás egyik kiindulója az ossejt.org. Az alábbi filmrészlet megtekintésével érthetőbbé válik, hogy miből áll egy transzplantáció.

http://www.ossejt.org/images/video/erintettek_klip.mpg

Megpróbálom összefoglalni az elmúlt 1,5 hónapot ezzel bepótolva a beígért híradást is. Sajnos nem tudtam írni és képeket nézegetni. Elsősorban nem az időhiány vagy elfoglaltság az ok, mert ez lenne az első. Egyszerűen nem ment...

Most sem megy, így következzenek a képek.

A gyermeknapon még nem sejtettünk semmit. Önfeledt falovazás és homokozó avatással teltek a napok.

Aztán az első étvágytalan nap után a Madarász utcai gyermekkórházban kötöttünk ki. Ezek a képek már akkor készülhettek, amikor (végre) kapott fájdalomcsillapítót.

Általában erőtlen volt, mert egész nap infúzió lógott rajta különböző szerekkel. Igyekeztünk legalább napi egy óra "szabadságot" kérni, amikor fürdetést és sétát intéztünk. Olyan gyenge volt, hogy inkább csak a vállunkon akart pihenni ahelyett, hogy szaladgált volna a cicák után.

Azért voltak itt is vicces pillanatok. Az alábbi képen az ágy feletti polcról megszerzett napszemüvegben pózol. Mosolyog! Mi ennek örültünk legjobban.

 Június 23-án megtörtént a műtét, mely során egy szívközeli érbe helyeztek egy katétert (lehet, hogy szívkatéter?). Ezen keresztül kap infúziót és itt vesznek vért is, ha arra szükség van. A beavatkozás mélyaltatásban történt és itt már kezelték a szájában és torkában lévő sebeket. Ezután rohamosan visszatért az étvágya. Tudott nyelni és mindenfélét enni és inni akart egyszerre. Persze a sláger a húsleves volt, tésztával (taa).

A Szent László kórház Őssejt transzplantációs osztálya steril. Most már azt is tudjuk, hogy itthon is van ilyen. Ráadásul modern és jól felszerelt. Mindenki kedves, szakszerű és körültekintő. Kicsit ijesztő ugyan, de úgy éreztük, hogy biztonságban lesz a szemünk fénye.

Julcsinak egyre jobb kedve lett. Tevékenykedik, igényli a játékot. Pár napig még idegenkedett az új környezet miatt. Később már a vizsgálatok közben sem sírt. Ma is kérte, hogy mérjék meg a vérnyomását (pumpás). Minden kütyüt kipróbál. Tekergeti, nyomkodja.

Az alábbi képen már a huncut nézés is visszatért:

Minden barát, ismerős hihetetlen együttérzéssel és segítőkészséggel próbál vigasztalni minket. Ezúton is köszönöm mindenkinek az érdeklődést és elnézést, ha nem volt erőm mindenkinek 0-ról szóban mesélni...

Számunkra ismeretlenektől is kaptunk sok biztatást, amit az alábbi varázsdoboz is igazol. Ezúton is köszönjük a szurkolást a SOTE paradontológia minden dolgozójának!

Folytatás hamarosan.