Misztikusan hangzik, de a mai nap valóban a nulladik. Pontosabban egy másik időszámítás kezdete számunkra, főleg Julcsinak. Ma délelőtt kapta meg azokat a sejteket, ami a Nemzetközi Donor Hálózat segítségével jutott a Szent László kórházba. Köldökvérről van szó, aminek viszonylag hosszú a "megtapadási" ideje. A kemoterápiát jól viselte a pici szervezete, de a mellékhatások még ezután jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben.

A legkisebb fertőzés is sok gondot okozhat, ezért a fokozott elővigyázatosság. Ezt a megfigyelési időszak után otthon is tartani kell. Egy évig közösségtől távol leszünk.

Sajna az egész napos ülés és fekvés miatt eltűntek az izmok és hamar elfárad kis sétától is a box-ban. Mindent kárpótol az a mosoly, amivel fogad minket és az a megunhatatlan kirakós őrület, amit mindig úgy kezd el, mintha most rakná ki először. Mindent gyorsan megjegyez és nem lehet "átverni". A formákat gyorsan felismeri, mondja is őket (meglepő, hogy egy mutatós óra számlapjára is megtalálja a számok helyét). Van egy olyan kirakós, amiben cipőket és felsőket lehet egy maci alakra pakolni. Minden mintának megvan a helye és meg is találja mindig. Ha keverve rakom fel őket úgy, hogy egyet kihagyok, akkor is megtalálja.

A matrica ragasztás a másik "őrület". Mindent felmatricáz, amit elér. Ha elfogyott a matrica, akkor kis ragasztószalaggal pótolja. Szakszerűen, ahogy a nővérektől is látja. :o)

Bízom benne, hogy a jókedve, közérzete és kitartása megmarad a nehezebb időkben is. Most pedig itt a vacsora (pontosabban annak kiegészítése):