Tegnap a Szent László kórházba költözéssel elkezdődött a kezelésre felkészítés. Egyelőre nem sok tájékoztatót kaptunk. Kicsit még bízunk abban, hogy kiderül: téves diagnózis volt. Persze erre nem sok esély van, de elfogult szülőként ebbe kapaszkodunk picit.

Nagyon komoly higiénia uralkodik ezen az osztályon. Szerencsére eddig nem voltunk ilyen vagy hasonló helyzetben, így újdonságként hat a profi egészségügyi munka.

Utcai ruhában nem lehet bemenni és max. ketten látogathatjuk őket. Nem egy időben, hanem összesen lehet két látogató. Ezzel is minimalizálva a sokféle kórokozót.

Meleg van és nem szellőzik a szoba. Talán ez az egyetlen nehézség. Ennek ellenére jól viselik mindketten. Julcsi a hétfői műtéten kapott kezelés és a gyógyszerek hatására egyik napról a másikra gyógyult meg (mármint a sebektől a szájában, az alapbetegséből nem). Három hét látható szenvedés után olyan érezhető fejlődésen ment át, mintha hónapokig nem láttam volna. Sokat kacag, újra beszél (nem fáj neki a szájpadlása és a torka sem), új szavakat mond (vaj - vaa, víz - víí) és persze a korábbiakat is mondja. Előrelépés, hogy tudott anya nélkül aludni éjjel. Ez azért fontos, mert a steril szobában egyedül kell aludnia, addig viszont rá kell szoktatni az elmúlt három hét szenvedés után.

Azt hiszem sokat segít nekünk a hétköznapok elviselésében, mert minden mosolygós pillanatából erőt merítünk.