mitmond

Két éves lett a nagylányunk! A jeles napon (2008.11.06) kis tortával és némi ajándékkal kedveskedtek rokonok és barátok.

Itt még nem sejt semmit, csak a készülődést látja.

"To" azaz torta, "Cso" azaz csoki. :o) Folyamatosan beszél, de optimalizál: annyit mond, amennyi kell ahhoz, hogy egyértelmű legyen a mondanivaló.

A puding próbája... Először csak az egyik ujját áldozta be a csokimáz oltárán, aztán mást is. Ezzel mély nyomokat hagyott a tortában.

Műanyag villával is lehetne, de ...

így egyszerűbb. :o)

Hány éves vagy Julcsi?

Gyere ajándék!

Gyurmagép.

A nap fénypontja: a tűzoltóautó. Azt hiszem Juli és Dávid rendesen beletrafált, mert azóta is kedvenc játék. Köszönjük!

Utána sajnos ismét kórház következett, de nem a torta miatt, hanem a kanül kivétele okozott egy kis fertőzést. A kórházban a gyors felvétel után azonnali kezelésnek köszönhetően két nap alatt elmúlt a láz és így csak 4-5 napot voltak bent a lányok.

A Démétér ház alapítvány elnyerte az idei támogatást "Az Ügy" című műsorban. Ezúton is köszönet a szavazatokért! További info: http://www.demeterhaz.hu

Ezen a héten a Démétér alapítványnak gyűlnek a szavazatok a 1771-en (T-Com és T-Mobile hálózatból lehet szavazni). Minden szavazat 200 forintot ér.

A filmet itt tudod megnézni: http://webcast.tv2.hu/index.php?m=video&video_id=386743

Kb. fél órában összefoglalja azt, amit az alapítvány kórházon belüli apartmanjai nyújtanak azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekeit hosszú hónapokig kezelik a csontvelő transzplantációs osztályon.

Szavazni december 16-ig lehet, ha teheted, akkor támogasd őket. Jó helyre kerül a szavazat.

Végül a centrális kanül eltávolítása egy egyszerű mozdulattal, altatás nélkül történt. Ezt nem lehetett előre tudni, úgy készültünk,hogy altatni fogják hétfőn délelőtt. Emiatt vasárnap délben bevonultunk a Madarász Kórházba (ti. gyermek sebészet nincs a Lászlóban), az altatás mikéntje is csak a műtőben derült ki, amikor Mona doktor látta, hogy mennyire mozog Julcsi kanülje. A műtőben így maximum 10 percet volt, viszont megfigyelés céljából és óvatosságból maradtunk még egy napot, Julcsi rodeózott és játszottunk a szobában, mivel nem mehettünk ki. Szerencsére sikerült megoldani, hogy elkülönítve legyünk. Szerdán otthon voltunk, ujjongva készültünk Julcsi szülinapjára. Annyira vártam ezt a napot!! hónapokkal ezelőtt erről ábrándoztam, hogy a kétéves születésnapjára már biztos otthon leszünk, egyfajta mérföldkő volt...

Julcsi egyszerűen cuki :o). Mint egy kis papagáj, szinte mindent próbál kimondani, többnyire az első szótagokat mondja, előfordul, hogy rögtön tisztán kiejti. Érdekli minden játék, szeret rajzolni, festeni, gyurmázni, babázni, főzni, lent sétálni bicajjal, járműveket nézni, kutyát-macskát-bogarat...bármit. nagyon nyitott...ma pogácsát sütöttünk, már másodszorra együtt, segít. Ő szúrta ki és szórta meg sajttal, gyurmázhatott is a tésztával,  élvezi. Minden látni, tudni akar, amit csinálok (mondja is, hogy "Kukk-kukk" és nem lehet lebeszélni, nem tágít) :o)))

Csütörtökön az ambulanciára mentünk a szokásos kontroll vizsgálatra (eleinte hetente 2x kellett járni, most már kb.10 naponta vizsgálat+vérvétel), Julcsi nagyon nyűgös volt.Péntekre már értettük, hogy miért, hőemelkedése, majd láza lett. (Csütörtök este szülinapoztunk, ugyanis Julcsi 2 éves volt, és betöltötte a transzplantáció utáni 100. napot is :o)) erről egy külön bejegyzésben beszámolunk) Szóval ilyenkor szaladnunk kell a Transzplantációs Osztályra, hogy minél előbb lássa "Dodó" (persze lehetőleg Góó ;o) és elkezdjék gyógyszerezni, mivel a szervezete gyenge még. Ez egyszerűbb esetben is pár nap kórházban maradást jelent. Ugyanabban az épületben volt szobánk (Szt.László Kórház 11/4A),ahol transzplantálták és a ~4 hónapot töltöttük. Nem derült ki, hogy mitől lett lázas, lehetett magától a kanültől (a kivételnél megbolygatták a dolgokat) vagy talán "bekaptunk" valami kórokozót a Madarászban. Szerencsére két napot volt lázas, így az 5. napon hazajöhettünk. Furcsa volt újra bent, most tudatosult, hogy milyen hosszú volt az a négy hónap, már-már otthonosan érzem magam ott. Azt hiszem most kezdtem el feldolgozni a történteket, hetekig inkább csak felejteni akartam, most sok érzés/élmény előjött. Ezekről egy köv. alkalommal írok. Végül néhány benti kép:játék Apával, palacsinta királylány (Paa, ezt gyakran "rendel" tőlünk :o), és két kép a meglepiről, amit a Takács család küldött Julcsinak, köszönjük!! :o).

Elmaradtunk kicsit a híradással...

Hétfőn műtét lesz. Kiveszik a központi katétert, így újra kórházba vonultunk. Ha minden jól megy max. két éjszakát lesznek bent a műtét után.

Az újabb kórházasdit ellensúlyozandó meglátogattunk néhány macit a veresegyházi Medveotthonban (http://www.medveotthon.hu). Bogi nővértől kaptuk a tippet és ezúton is köszönet érte! :o) Csuda jó hely, Julcsi is egészen beleélte magát. Szegény medvék teleeszik magukat mézzel és az almát nem akarták megenni. Julcsi kiabált a macinak, hogy ott az alma és egye meg! Ő még nem ehet almát csak kompótnak, és nem értette, hogy miért hagyják ott.

A "műtét" (centrális kanül kivétele) sikeres volt (már utólag írom). Viszont nov.7-én újra kórház, mert belázasodott. Újra vérvételek és mérések sora következik, amitől már szerencsére elszokott. Egyelőre várunk a diagnózisra és reméljük, hogy nincs komoly gond. Amúgy jól van, játszik sokat és mindig mesélni kell neki (egyelőre még csak kettőt kér). Igazából már nagyon vártam ezt a alváselőtt-mesélős-összebújós időszakot. Az utóbbi pár hétben volt is rá alkalom, most egy kicsit másképp oldjuk meg (ágy mellett vagy rosszabb esetben telefon).